Zsiba's page

A csodálatos ősz utolsó napjai kellemesen teltek. A gyerekek végül teljesen megszokták az óvodát, így lassan Dani részéről is elmaradtak a reggeli sírások. Lassanként otthon is kinyíltak és egyre többet meséltek az óvodai élményeikről. Sok barátjuk van és a óvónők is nagyon szeretik őket. Bálint a “kiabálós huncut”, Dani pedig a “csendes huncut”. Az egyik óvónő (Jutka néni) azt mondta, hogy ilyen unokákat szeretne. Néha mi elcsodálkozunk, mert egyébként olyanok, mint a kisördögök. Egy apróság van, amin valahogy változtatni kellene – alig esznek a óvodában. Nem nagyon tetszenek nekik a menük. Ha már a rizs, a krumpli vagy a tészta nem olyan színű, mint otthon, akkor már nem esznek.

Otthon egyre gyakrabban vitatkoznak össze játékokon. Különösen amiatt, hogy mindig Dani akar diktálni. Ő akarja meghatározni, hogy mivel, hogyan lehet játszani, mi az amihez Bálint hozzá sem nyúlhat. Képes volt kisajátítani még Bálint Mikulásra kapott ajándékát is. Bálint általában enged, ha nem akkor vissza ölre mennek. Ráadásul Dani rendszeresen csinálja, hogy ha Bálinttól megszerez valamit, és ezért a bátyó elkezd mással játszani, akkor azt a másik játékot is gyorsan igyekszik megszerezni…

Nem úsztuk meg az ősz hátralévő részét sem betegség nélkül. A rekord idő két és fél hét, amit hiányzás nélkül töltöttek az óvodában. Pár napot időnként otthon kellett maradni nátha, köhögés, láz miatt. Azért az óvodai ünnepek nem maradtak ki – volt Mikulás és Karácsony – ezek nagy élményt jelentettek a fiúknak. Sok dalt, éneket, verset megtanultak. És mi is kaptunk tőlük ajándékot, amit saját kezüleg készítettek. Ültettek kis pohárba búzát, ami kihajtott és kaptunk saját kezűleg készített kis gyertyaalapot, kis gyertyával. Hozzánk is jött a Mikulás, akit nagyon vártak. Folyamatosan énekeltek, verseket mondtak. Aztán amikor megérkezett a nagyszakállú, mindkét kölyök elnémult és megszeppent. Bújtak az anyjuk mögé. Az ajándékot köszönték szépen, azt elfogadták.

November végén leesett az első hó is, ami ugyan nem maradt meg sokáig, de egy napig volt 10 cm. A fiúk nagyon élvezték. Az oviban is kint voltak hógolyózni, meg aztán este otthon is sokat segítettek, mikor lapátolni kellett. Egyébként, épp mikor e sorokat írom, most is esik a hó. Pontosabban tegnap délután óta folyamatosan kisebb-nagyobb intezítással. Lassan megint lesz 10 cm hó, és mivel most fagy is rendesen, elolvadni sem fog egyhamar.

Aztán december elején vártuk Messzi Mamáékat. A srácok már számolgatták a napokat. Szombaton pedig kint lógtak az ablakban. Nagyon örültek Nagyiéknak. Itt voltak Brigiék is. Megkapták az ajándékokat. Kaptak a sínkészlethez újabb elemeket, és kaptak távirányítós vonatot is. Azonnal vasutazni kellett. Azóta is sokszor megépítik a vasútvonalukat. Nagyon szeretnek vele játszani. Újabb ajándék volt egy fa tábla, melyen a dátumot, órát, időjárást lehet beállítani. Ezt is nagyon szeretik. Ki is van rakva az egyik szekrényre náluk és minden nap be kell állítani, hogy milyen nap van, milyen az idő, stb…

Persze nem sokat pihenhettek a nagyszülők. Bálint és Dani meghajtották őket, különösen Messzi Papát. Élvezték a napot a fiúk és már kérdezgetik, hogy mikor jönnek legközelebb, illetve, hogy mikor megyünk mi hozzájuk.

Aztán lassan eljött a téli szünet ideje. A srácok hihetetlenül boldogok voltak. Két hetet otthon töltünk úgy, hogy nem kell korán kelni, nem kell óvodába menni és persze mi, szülők is otthon maradunk. Minden nap meg kellett számolni az ujjainkon, hogy még mennyi nap van hátra a szünetből.

A Karácsonyt Nagymaméknál kezdtük. Nehezen indultak a dolgok, mert bár előtte énekeltek kiskarácsonyt, mennyből az angyalt, de ahogy megérkeztünk, hirtelen hangulatváltozás állt be. Bálint egyenesen haza akart menni, hisztis ugyan nem lett, de csapkodott maga körül, durcás képet vágott, le sem akarta venni a kabátját. Dani inkább csak megszeppent volt. Aztán mire a fa alól előkerültek az ajándékok már nem volt semmi gond és örömmel tépték a csomagolásokat. Kaptak egy duplo kastélyt lovagokkal, meg rendőrjárgányokat. Ezekkel azóta is nagyon jól elvannak, de egyben az egyik legnagyobb vitaforrás is – mivel Dani ezt is kezdi kisajátítani. A kicsi képes volt korábban kelni reggelente, hogy lemenjen a nappaliba és csak ő játszhasson a kastéllyal, meg a lovagokkal – aztán persze annak úgy kellett maradnia, ahogy azt ő beállította.

Vacsorára inkább csak a csoki, meg a cukor fogyott, bár egy kis adag tésztát is ettek. Estére megint úgy rendeztünk mindent, hogy a saját fánkat nem látták, mikor elmentünk és ahogy hazaértünk, én előbb bementen a házba, így ők már a szépen kivilágított fát láthatták. Volt is döbbenet és öröm. Itt is járt a Jézuska. Otthon játékkard és páncél volt az ajándék, valamint egy kis kreatív fa játék, amiben egy golyónak kell utat, csatornát építeni, illetve szintén fából egy számolós játék. Hosszúra nyúlt az este, rengeteget játszottak, gyönyörködtek a karácsonyfában. Bálint külön kérte, hogy most már mindig maradjon itt a fa. Hiába magyaráztuk, hogy bizony egy idő után le kell bontani, mert hullik a levele, nem nagyon akarta elfogadni. Minden reggel örömmel ment a nappaliba, hogy még ott a fa és világítanak rajta a fények.

Szépen teltek a napok. a srácokkal sem volt nagyon gond, kivéve egy alkalommal Bálinttal, amikor nagyon nagy hisztit csapott. Összességében azonban szép volt a két hét. Rengeteget játszottunk, bohóckodtunk, lazítottunk. Volt alkalom még ünneplésre is, hiszen jött anya születésnapja, aztán meg a szilveszter.

Szilveszterre feldíszítettük a szobájukat, etse a virsli mellé pedig kaptak alkoholmentes kölyökpezsgőt. Sokáig fent lehettek, fújták a tormbitájukat. Aztán persze elfáradtak és gyorsan elaludtak. Csak Bálint nyugalmát zavarta meg kicsit az éjszakai tüzijáték. Bár egyátalán nem panaszkodott, csak a fejére húzta a takarót, és mikor lehúztam róla, akkor kérdezte meg, hogy mik ezek a pukkanások.

Karácsony után megjött a kemény hideg is, most az óvodai kezdésre pedig a hó is. Mivel minden nap számolgatni kellett, hogy mennyit leszünk még otthon, tartottunk tőle, hogy megint nehéz lesz a kezdés, de szerencsére nem így történt. Nagyon szépen keltek reggel, gyorsan öltöködtek és nem volt semmi gond az oviban sem.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, hiszen megint eltelt két hónap. A nyár nagyszerűen telt, sokat voltunk a kertben, sokat játszottunk. A srácokkal minden rendben volt, szerencsére nem voltak betegek és az időnkénti hisztiket leszámítva, alapvetően jók is voltak.

Augusztus közepén itt jártak Messzi Mamáék és Brigiék. Azért érkeztek, hogy meghívjanak minket Brigi és Gábor esküvőjére. Mikor itt voltak, együtt kimentünk az állatkertbe. Nagyon jól éreztük magunkat és a fiúk is elemükben voltak. Megmutatták Mamáéknak az összes állatot. Szép nagy sétát tettünk, úgyhogy estére elfáradtunk.

Fényképeznem is sikerült, ami kisebb csoda, ugyanis pár nappal korábban kint felejtettem a fényképezőgépet a kertben, aztán jött egy vihar jégesővel, heves esővel. A gép szerencsére túlélte, bár kellett neki egy nap, hogy teljesen magához térjen.

Végre ismét jó idő van. Már nagyon untuk a sok esőt. Pár napja még nem nagyon tudtunk kimenni, mert mindenhol állt a víz. Most szinte az egész napot az udvaron töltjük a srácokkal. Előszeretettel hintáznak, homkoznak. Átjárnak a szomszéd nénihez (Gizi néni), akit jól elszórakoztatnak.

Eljött a nagy miért korszak. Ezzel néha az őrületbe tudnak kergetni. Csak kérdeznek, kérdeznek, kérdeznek, kérdeznek...

-Apa, miért van a cápának nagy foga? - Hogy meg tudja enni a halat. - Miért halat eszik? - Mert a cápa ragadozó, szereti a halat. - Miért szereti a halat? - Mert biztos ízlik neki. - Miért ízlik neki? ... és így tovább a végtelenségig. Olyan dolgokra is ezerszer rákérdeznek, amikkel egyébként tökéletesen tisztában vannak. Ugyanakkor ha mi kérdezünk, vagy szólunk valamiért, az általában az egyik fülükön be, a másikon ki.

Most hétvégén megünnepeltük Dani névnapját. Kapott egy nagy playmobilos focipályát. Amióta a TV-ben ment az EB, néztük a meccseket, mindene a foci. Korábban kapott egy playmobilos kalózfigurát, ami mellé volt egy kis reklámfüzet. Ebben benne volt a focipálya is. hetek óta mást sem csinált, mint magyarázta nekünk, hogy ő olyat szeretne. A kis füzettel kelt és feküdt. Ebédnél ott volt előtte, kinyitva a focipályánál. Délutáni lefekvéskor még sokáig nézegette, mielőtt elaludt, esti lefekvésnél kinyitva az asztalára kellett kitámasztani. reggel az volt az első, amit megfogott. Még sosem láttuk, hogy így vágyott volna valamire.

Nos, a névnapján megkapta a hőn áhított focipályát. Érdekesen fogadta az ajándékokat. Nagy szerénykedve folyamatosan elfordította a fejét, másfelé nézett. Bálintnak is tesztett az ajándék, így szépen megosztoztak a játékosokon.

Változatos időszakunk volt és ez nem csak az időjárásra igaz. A srácok tesznek róla, hogy ne legyen unalmas az élet. Egyik nap még olyanok mint a kisangyalok, másik nap pedig mint a kisördögök. Bálint időnként rendkívül szemtelen tud lenni. Nem elég, hogy nem fogad szót, még vissza is dumál, szándékosan ellenkezik. Képes egész nap ezt tenni. Hogy "könnyebb" legyen a helyzet, vagyis egyszerre kapjuk a "jót", Dani ilyenkor a hisztis formáját hozza. Mindenbe beleköt, semmi nem jó úgy ahogy van, ráadásul a bátyja rendesen húzza is, mert látja, hogy ezzel felidegesíti.

Ilyenkor nem nagyon tudunk velük mit kezdeni. Van, hogy mindketten csak üvöltenek valami miatt, mi meg csak várjuk, hogy fejezzék be. Csak akkor szoktunk már beavatkozni, amikor elkezdik egymást gyepálni. Bár ebben is tudnak rettentő módon túlozni.

Egyik hétvégén éppen nekik készítettünk játékot (kard-pajzs kartonból), miközben ők a nappaliban szépen együtt elvoltak, mikor egyszercsak Dani éktelenül elkezd üvölteni, fogja a száját és szalad hozzánk. Közben hallani, hogy Bálint is szalad (menekül). Dani úgy üvöltött, hogy nem tudtuk kiszedni belőle, hogy mi a baja, így elindultam, hogy előszedjem Bálintot. Ő persze fent ült az ágyon és eltakarta a fejét egy takaróval - hátha nem veszem észre. Persze azonnal mindent tagadott - "Nem csináltam semmit!" Kicsit hangosabb szóval próbáltam hatni rá, hogy ugyanmár ne lódítson, egyelőre minden ellene szól. Akkor még nagyobbat mondott: "Beszaladt egy tigris és ráugrott Danira, azért sír!" Na ezen majdnem elröhögtem magam - nehéz ilyenkor komolynak lenni. Végül Dani nagy nehezen lehiggadt, úgyhogy ismét hozzá fordultam, hátha több információval leszünk gazdagabbak. Megkérdeztük mi történt. "Bálint megütött." Mivel? "A lufival."........ Hát ehhez nem nagyon tudtunk mit hozzáfűzni. Egy felfújt lufival ráütött Dani fejére Bálint. Ehhez akkora ordítást rendezett Dani, mintha legalább egy sziklát vágtak volna hozzá.

Aztán vannak olyan napjaink mikor elolvadunk tőlük. Éva vett nekik Micimackós ajándékot, aminek nagyon örültek. Megkérdezte tőlük, hogy örülnek-e, tetszik-e, mire Bálint azt mondta, hogy nem. Éva megkérdezte miért, mit szerettél volna ajándékba? "Anyát!" És mit csinálnál, ha anyát kapnád ajándékba? Erre Bálint odaszaladt az anyjához és átölelte.

Az is csodás, ahogy munkából hazaérkezve fogadni szokott, szalad az ajtóba kitárt karral és átölel, aztán már fogja a kezem és húz befelé, hogy "gyeje apa, gyeje".

Alapvetően szépen telnek a napjaink. Sokat vagyunk a kertben, ha jó idő van, a srácok medencéznek, nagyokat pancsolnak. Ennek "mellékterméke", hogy megtanultak állva pisilni. Ha dolguk van, kiugranak a medencéből egy bokorhoz szaladnak és állva pisilnek. Ezt Bálint odáig fejlesztette, hogy a bilibe is állva végzi a dolgát néha.

Vizezni amúgy is szeretnek. Ha egy vödörben marad egy kis víz, azt azonnal felhasználják. Olyankor aztán megy a sarazás. Néha úgy néznek ki, mint a malacok. Ezt még tetézik azzal, hogy tömik magukba a málnát, ribizlit, cseresznyét és akkor a képük is csupa kosz. Mindeféle cuccukat behurcolják a toronyba, már egyszer körbe kötözték madzaggal is - az volt a pókháló. Tele pakolják a kiskocsi hátulját. Nagyon szeretnek hintázni is. Bálint különösen - őt magasra fel kell emelni, hogy nagyot lendüljön. Dani magát hintáztatja.

Ahogy korábban írtam, egyik hétvégén csináltunk nekik kartonból kardot és pajzsot. Állandóan lovagost játszanak és kardoznak minden kezük ügyébe kerülő dologgal. Úgy gondoltuk, hogy ha kartonból csinálunk nekik ehhez játékszert, az tán kevésbé veszélyes, mint a légycsapó, a játékcsavarhúzó, vagy bármi egyéb keményebb dolog. Nagyon örültek neki, kardoztak is vele rendületlenül, míg szét nem verték - nem túl tartós a karton, ha heves a harc :)

A pajzsokra rajzolnom kellett figurákat, persze kívánságra. Daninak sárkányok és oroszlánok vannak rajta, míg Bálint bálnát, cápát, meg egyéb halakat kért.

Röviden ennyi, a képek pedig mindennél többet mondanak.

Eljött a nagy pillanat. A fiúk már nagyon várták. Messzi Papa elkészült a játszótérrel (Torony, hinta, csúszda és egy nagy-kisautó). Miután már tudták, hogy ahamrosan itt lesz Messzi Papa, szinte számolták a napokat, hogy mikor érkezik. Én péntek délelőtt nekikezdtem előkészíteni a terasz helyét. Bálint és Dani sokat segítettek. Ők is ástak, hordták a földet a kistalicskájukkal. Aztán ahogy dél körül megérkezett a teherautóval Messzi Papa, onnantól nem volt megállás.

Alig pakoltunk le a teherautóról, a srácok már bent ültek a kisautóban, majd az építés során folyamatosan kérdezgették, hogy mikor lesz már kész. Péntek estére addig jutottunk el, hogy már tudtak csúszdázni. Legalább is Bálint próbálkozott vele. Eleinte fel kellett rakni a csúszda közepéig, és onnan jött le, de végül már a tetejétől, igaz fogni kellett közben a kezét. Dani meg sem próbálkozott a csúszással.

Másnapra felkerült a hinta is, amit gyorsan birtokba is vettek. Közben Bálint elég bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy már teljesen egyedül lecsússzon. Nagyon élvezi a dolgot. Este jött egy nagyobb eső, az zavart be minket végül a házba. Persze este még ottbent szaladgálni kellett velük, mintha már nem lettek volna amúgy is fáradtak.

Vasárnap megjöttek Messzi Mamáék is. addigra elkészült a terasz körüli pergola is. A srácok megmutattak mindent. Ebéd után nagyot játszottak Mamával. A szobájukban labdáztak, míg Bálint - szokás szerint - el nem kezdett kissé túl vehemensen játszani. Lassan kijött rajtuk is a fáradtság. Délután jót is aldutak. Ami újabban nem megy egyébként. Nagyon gyakran kihagyják  az alvást, aztán persze estére hisztisek lesznek.

Egyébként testtömeget tekintve Dani nagyon belehúzott. A tavaszi, betegség miatti visszaesés után, úgy elkezdett gyarapodni, hogy megelőzte Bálintot is. Dani 13 kg, Bálint pedig 12,7 kg. Sokat is esznek mostanában. Folyamatosan érik a borsó, amit tömnek magukba nyersen. Falják a gyümölcsöket.

Bálint rengeteget énekel. Nem mintha nem járna állandóan a szája, de időnként a játékba belefeledkezve énekelget. Nagyon sok dalt ismer már, és fújja őket kivülről. Végre ő is bilibe végzi a nagy dolgát és nem pelenkát kér hozzá. Ez talán Messzi Mamáéknak is köszönhetőe, mert akkor hétvégén csinálta először. Talán meg akarta nekik mutatni, hogy ő milyen ügyes. Egyébként teljesen szobatiszták, éjszaka is gatyóban alszanak.

Imádnak a szobájukban is játszani. Megint rákaptak a vasút építésre. Már annyi sín van, hogy az egész szobát képesek vele beborítani. Nagy élvezettel tudják építeni, aztán vonatozni rajta.

Nagyon régen nem írtam megint a blogra. Pedig milyen sok dolog történt a srácokkal. Mára teljesen szobatiszták a fiúk, aminek felettébb örülünk. A tavaszias időnek köszönhetően sokat vagyunk kint - ha épp nem esik az eső.

Most épp biciklizni tanulunk. Dani nagyon szereti. Bár tekerni még nem nagyon tudja, így ránk hárul a feladat, hogy toljuk. Bálint egyelőre idegenkedik a dologtól. Nem tetszik neki, hogy kicsit dülöngél a bringa. Marad a lábbal hajtós motornál. Most, hogy a lépcső előtt leraktam már a járólapokat, nagyon élvezik, hogy "nagy" sebességgel tudnak átsuhanni és kanyarodni.

Sokat segítenek a kertben is, ásnak, lapátolnak, talicskázzák a földet, virágot ültetnek. Aztán egyszercsak gondolnak egyet és a járdára szórják a homokot, ott túrják a földet, ahol nem kellene, stb...

Az utóbbi időben elég szófogadatlanok lettek. Lehetőleg nem hallják meg ha rájuk szólunk és általában az ellenkezőjét teszik annak, amit mondunk. Néha szemtelenül visszaszólnak. Szóval nem unatkozunk.

Volt közben egy húsvétunk is. Nagyon élvezték a fiúk. Napokkal előtte elkezdtük tanulni a locsolóverset, amit aztán előző este már kivülről fújtak. Amikor persze arra került volna a sor, hogy élesben is mondják, megnémultak, szóval én mondtam a verset és locsoltam, ők meg begyűjtötték a csokikat - meg persze nagy mennyiségben tömték magukba.

Rengeteg dolgot tanulnak - verseket, dalokat nagymamától. Ismerkednek a betűkkel, számokkal is. Tízig már mindketten számolnak. Daninak szinte mániája lett, hogy megszámol minden. Hány tulipán van a vázában, hány szál sültkrumplit evett meg, stb...

Nemrég megint voltunk az állatkertben - mert ez továbbra is mániája a Bálintnak és Daninak. Nagyon örültek neki. Az elején szinte rángattak egyik helyről a másikra - "Nézd ott a fóka, menjünk a bagolyhoz, merre van a kenguru, menjünk a papagájhoz...". A végére persze nagyon elfáradtak, úgyhogy nagy alvás volt délután.

Elkezdtük náluk az óvodába szoktatást. Hétfőnként vittük őket, amikor az Óvoda egy órára nyitva volt az érdeklődök előtt. Ilyenkor a szülők bemehettek a gyerekeikkel, és ott a kölykök játszhattak, ismerkedhettek az óvonénikkel. Eleinte megilletődöttek voltak, de aztán belerázódtak és nagyon tetszett nekik. Főleg Bálintnak, a végén ő már ment a saját feje után. Dani azonban láthatóan nagyon igényli, hogy valaki ott legyen és foglalkozzon vele, vagy legalább figyeljen rá. Ő időnként jött, hogy menjünk vele, vagy odahozta a játékokat, hogy játszunk vele. Bálintot már alig lehetett esténként hazavinni, kivágta a hisztit, még játszani akart. Éppen ma be is lettek iratva az oviba. Reméljük nem lesz probléma mikor már mi nem maradunk velük ott.

Sajnos mostanában betegek lettek, elég csúnyán köhögnek - bár az orvos szerint már kifelé jönnek a betegségből és a tüdejük tiszta, csak még a köhögési ingerük van, amit mivel kicsik, nem tudják visszafojtani. A köhögés pedig eléggé befolyásolja a hangulatukat. Kipihenni sem nagyon tudják magukat. Éjszakánként Dani sokat sírt, mert felköhögött, aztán a sírástól még jobban elkezdett köhögni, úgy, hogy már szinte beleremegett. Nagyon nehéz volt lenyugtatni. A tegnapi éjszakánk volt az első nyugodtabb, sírásmentes éjszaka. Remélem mihamarabb teljesen egészségesek lesznek.

A gyönyörű időben rengeteget vagyunk kint a fiúkkal. Jó hatással van rájuk a friss levegő. Az utóbbi időben nem voltak hisztisek, és esténként hamarabb el is fáradnak. Szeretnek kint lenni a kertben. Persze segédkeznek a munkában is. Ásnak, túrják a földet, a kis talicskával általában a járdára hordják és ott borítják ki.

Jártak párszor az irodában is, most már ismerik minden munkatársamat és emlegetik is őket, de a köszönés néha hosszas rábeszélés után sem megy.

A fiúk eljutottak a kérdezős korszakukba. Minden kérdeznek, mindent 20-szor megkérdeznek, azt is kérdezik, amire tudják a választ és képesek egy perc leforgása alatt ötször ugyanazt megkérdezni... Hihetetlen. Aztán amikor már ötödször ismétlem meg a választ, már kissé felemelve a hangom, akkor, bármelyikükről is legyen szó, csak maguk elé néznek elgondolkodva és azt mondják: "Értem!"

Hétvégén voltunk Muzsiéknál - akkor délután nem is aludtak. Jól kiszórakozták magukat az udvaron, aztán bent is. Kaptak játékokat, csokit, szóval minden rendben volt részükről. Estére jól el is fáradtak - már az autóban elaludtak.

Végre elkészült a fiúk ágya, most már mindketten rendes ágyban fekszenek, amit nagyon szeretnek. Büszkék voltak rá, hogy saját nagy ágyuk van.